Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 5. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK

Szegedi István

Röck Gyula: A fehér Faust. - A szerző előszavában védekezik az ellen a vád ellen, hogy témája nem eredeti, mert hiszen azt vehette akár a frankfurti Faust-könyvből, Marlowe, Goethe vagy Lenau Faustjából: ezek sem dolgoztak fel önálló témát. Könnyed mozdulattal odaáll ötödiknek a nyitott ajtóba, ötödik költőnek a fenti négyhez. Költészetben, irodalomban egyre-másra jelentkeznek és mindenkor jelentkeztek is ily nagyszándékú műkedvelők, egyik-másik átütő sikerrel, mint teszem azt: Madách. Nem merem tehát Röck Gyulát a műkedvelőség vádjával illetni. Könyvének egyik jelenetében így szól Mefisztó a Parnasszuson: «Ezért van aztán, hogy átlag fejek, Parvenük ülnek a Parnasszuson, Féltőn vigyázva, hogy fel ne jusson Igaz tehetség...» Meg kell nyugtatni Röck Gyulát: senki nem vigyáz arra, hogy ő fel ne jusson. Csak hágjon nyugodtan fel a Parnasszusra, sok nektárt nem zavar amúgy sem.

Fábry Zoltán: Korparancs. - Ez aztán a szigorú könyv. Egyetlen tétel körül hömpölyög vaskos kötetének mindenik kijelentése. Korparancs: jó a cím. Egyébről nincs szó a kötetben. Ezerkilencszáztizennégytől ezerkilencszázharmincnégyig terjed a kor, amelynek parancsát harsonázza. Igaza van? Ez az egyetlen kérdés, amely felmerülhet. Gyanus, az irodalom szempontjából szerfelett gyanus ez a kérdés, Persze, Fábry mondhatja és mondja is, hogy neki akár nincs is köze az irodalomhoz. Könyvében azonban lépten-nyomon szó esik irodalomról, azaz hogy inkább írókról. Sokan kikapnak: majd mindenki kikap, aki él. Mi a Fábry vádja? Az, hogy az írók, már mint a most élő magyar írók, nem értik meg a korparancsot, vagy, ha megértik, nem mernek annak engedelmeskedni. Fábry tehát egyszerűen ráparancsol minden magyar íróra, hogy a korparancsot pedig igenis tessék megérteni, tessék merni megérteni, mert ellenesetben... mi is a szankció? Ellenesetben az illető egyszerűen nem író. Bujkál ugyan valami más szankció a sorok mögött. Lehet, hogy csak a kritikus túlságosan éles hallása hallucinál, hogy majd megértenék még ezt a korparancsot, de már akkor késő lesz, stb. - Fábry kiállhat a maga igazáért, hiszen különb-különb nézetet vallanak manapság az emberek, a szellem emberei talán elsősorban, de nem értem meg a gyávaság vádját, amivel például Karinthyt, Márait illeti. Vagy Szász Zoltánt, aki talán legjobban kap ki. Pedig Szász Zoltán a legutóbbi húsz esztendő folyamán a bátorságnak annyi tanujelét adta, hogy élete végéig háboríthatatlanul tarthatja bárki a polgári bátorság hősének. Lám, vitatkozni kell Fábry Zoltánnal, mert nem lehet kritizálni. A könyve vitairat, egy kicsit fáradt, egy kicsit elkopott, egy kicsit már tegnapi attitude-ök mellett.

Darvas József: Vízkereszttől-Szilveszterig. Regény. - Üdítő, tiszta írás Sándorról, a béreslegényről, aki Vízkeresztkor beáll béresnek, hogy ott töltse a szegődött esztendejét Szilvesterig. Sándor mondja el a regényt. Kitárul a béresség világa. Egyszerűen, világosan, tiszta rajzzal. Sándor falusi otthona, édesanyja, öccse, a boldog öccse, aki elérhette Sándor vágyainak teljét: cipésztanonc lehet. Neki, az idősebbnek, vállalni kell a nehéz béressorsot. Pedig a falu citeraművésze, őt hívják esküvőre, cuháréra; hírneve van, mégis el kell állania Vízkeresztkor, otthon az utolsó szalmacsutakot lökik a kemencére. El is szegődik. Szerelemtől nem érintett férfilelkét megszállja a gazda feleségének jó illata, képzeletében felrajzolódik a finom asszonyi kéz fehérsége: a valóság mégis a pattanásosképű, esetlen cseléd: Julis képében szakad rá, meg a fenyegetően jelentkező gyerek képében, aki összehozza őket az akarta-a-pokol-házasságba. Megrendítő a házasságkötésük ünnepének leírása. Két pengőt kap Sándor a gazdától: - Legyél egy kicsit gavallér. - Miben állott ez a gavallérság? - így mondja el Sándor: - A faluszélen vettem két nyalókát hogy mégis ünnepeljük meg valamivel a házasságunkat. Azt szopogattuk és hallgattuk, hogy dobog lábunk alatt a föld... Ez a kép nem homályosul az olvasó lelkében. Az utószóból értesülünk, hogy Darvas József trilógia első részének szánta a regényt. Kívánjuk neki, hogy végig sikerüljön tiszta hangja.