Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 2. szám · / · KÜLFÖLD · / · Gy. A.

Gy. A.
Baudelaire - a pamfletista

Az «egykönyvű» költőnek, a «Fleurs du Mal» költőjének, akit, rosszmájú kritikusok szerint, épp ez az egykönyvűsége tett közkedveltté, halála óta lassankint annyi kiadatlan írást, ifjúkori verseket, vázlatokat és kísérleteket tulajdonítanak, hogy még pár év, pár felfedezés s termékenységben nemsokára magával Hugoval versenyezhet! A legújabb Baudelaire-kincsre maga Jacques Crépet bukkant rá, a legelső Baudelaire-biografus fia s a mai Baudelaire-kutatók legelsője; s kutatásának eredményét a Nouvelle Revue Française-nek januári számában ismerteti. Egy 1844-ben névtelenül megjelent kis könyvről, a «Mysteres galans des Theâtres de Paris»-ról, tehát, mint címe is elárulja, egy ma is igen virágzó műfajról, aféle színházi és irodalmi pletykagyüjteményről, szatirikus sőt botrányízű, bár mulatságos személyeskedésről - sőt, mint Crépet magyarázza, a kiadó s nem is az író személyeskedéseiről van szó, amelyekhez a fiatal Baudelaire, naivságból, a pénz kedvéért? vagy valami mélyebb okból? nem átallt segédkezet nyujtani. Mert a kis könyv egyes stílusfordulataiból, amellett egykorú levelekből az derül ki, hogy az egész pamfletnek Baudelaire lehetett a szerkesztője s minden valószinűség szerint egyes fejezetek írója is. Érdemes-e örvendenünk ennek az új felfedezésnek? Ad-e új tápot annak a szeretetnek, amelyet a csodálatos költő iránt érzünk? Elmélyíti-e, habár csak egy fokkal, a Baudelaire-versek teljes élvezetét? Vagy hogy csak eggyel öregbíti - s talán ez sem érdektelen - az ifjú Baudelaire meghökkenti lelki paradoxonainak e számát? Mindez nem ítélet, csak kérdés; azokról, akiket szeretünk, mindent óhajtanánk tudni: Deinen Namen will ich wissen - Deine Heimat, deine Sippschaft; minden gyöngéjét, minden titkát, minden iszonyatos fekélyét. S ha aztán itt fekszik előttünk «kiterítve, mereven», bűneivel, ellentmondásaival s a legújabb módszerek szerint feldarabolva, próbáljuk még egyszer megkérdezni: És most, ennyi új ismerettel, csakugyan jól, jobban ismerjük-e? s érzünk-e új ízt, új döbbenetet a Recueillement vagy a Legfőbb Várta újraolvasásakor?