Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 2. szám
Hogy másoknak italt fakasszak,
Azért ver engem holtig a szegénység,
Hogy más legyen gazdag.
Teremtő nyugtalanság engem,
S tép lángoló ekével a tüzes láz,
Hogy másnak teremjen.
Hogy szebben ragyogjon az élet,
S kétségem máglyatűz a vaksötétben,
A mások hitének.
Akinek elbukása lendít,
Akinek tagadása ugy világit,
Mint az eleven hit.
Mert benne mások pokla enyhül
És azért fogadom az üdvösséget,
Hogy más higyje szentül.