Nyugat · / · 1935 · / ·
Már a hajnali harang dalol, dalol.
Még sötét van, de halaványul az ég
és szívó-kút csikorog valahol.
fehér udvarokat sző át a dala,
mint pók az ágakat s én ringok a hálón,
mint a bölcsőben ringtam valaha.
vagy mint a másik, ami eltemet.
Mennyi-mennyi nappal és éjjel csikozza
kétféle szinüre az életemet.
nap és éj köve közt így őrlődöm én.
Farkával megcsap, körülnyal a reggel,
mint borját a tarka tehén.