Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 17-18. szám · / · FIGYELŐ · / · DISPUTA
Az a néhány bíráló megjegyzés, amellyel szóvá teszem a szegedi szabadtéri előadásban néha kellemetlenül feltünt hangsúlyozásmódot, semmit sem akar levonni a rendezés nagyszerűségéből s az előadásnak a nézőre gyakorolt lebilincselő hatásából. De nem hallgathatom el, hogy előadás közben többször bántott a mondat helytelen hangsúlyozása. A magyar nyelvnek egyik finom sajátsága, hogy a mondat egy-egy részének kiemelésével a beszédbeli rövid szünetek helyes elosztásával tudja éreztetni a mondat jelentésének finom árnyalatait. Ha máskép oszlik meg a mondat hangsúlya, vagy máskép helyeződik el a szünet, megváltozik az egész mondat értelme. Nem jegyezhettem fel a helytelen hangsúlyozásnak minden egyes esetét; hisz előadás közben nem lehet jegyezni, s az események menete, a változó képek gazdagsága magával ragadja a figyelmet s a hallott szó kiesik az emlékezetből. De két esetben annyira bántó volt a helytelen hangsúlyozás, hogy még az előadás után is fülembe csengett. A második színben mondja Lucifer: «A tett halála az okoskodás.» Ezt ilyen hangsúlyozással hallottuk: A
A másik helytelen hangsúlyozást a görög színben hallottam. A «második a népből» mondja: «Ma reggel óta járom e helyet, S szavazatomra nem akadt vevő.» Ezt a színész így mondta: