Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 5. szám · / · FIGYELŐ
LAPSZEMLE
Ami hamarjában eszembe jut, - az jó. Amit hamarjában megemlíthetek, az is jó. Amit mostanában olvastam, - még mindig jó. De nem jó:
«A legmélyebb felületes könyv, amit hamarjában olvastam.» (Századunk», kritika Kosztolányi Bölcsőtől a koporsóig című könyvéről.)
*
«Ez a sűrítettség egyrészt annak tudható be, hogy az író témájában nem autszeider...» («Korunk», Új magyar író: Palotás Imre.)
*
«Az ehrenburgi destruáló szkepticizmus a negatívum valóságának, Európa ziláltságának, haldoklásának volt egyik pontos kifejezője. Haldoklás maga is. Túléles penge, mely felemészti hüvelyét.» («Korunk», Ilja Ehrenburg - pozitív előjellel.)
*
«A polgári osztály fejlődése a zene terén komoly művészi értékeket hozott létre. A hangszeres zene, az opera, a hangversenyirodalom a világhatalomra jutott polgári osztály tőkefelhalmozódásának kísérő jelensége és következménye. A tőke profitot hozhat a komponisták, előadóművészek nagy számának foglalkoztatásával is.» («Korunk», A zene útjai.)
*
«Mert Ady sohasem néz le, - mindig leszáll és megmártja magát. Ez az Ady-stílus lényege: elkészíteni a mocsok-fürdőt, belemenni, aztán jajgatni: mocskos vagyok!» («Független Szemle», Egy új Ady-revizió.)
Ugyanebből a cikkből:
«A nemzedék önmagát látja Adyban, ezenfelül még olyan volt, mint a dánosi rablógyilkosság nőközönsége, amely szerelmi ajánlatokkal árasztotta el Balog Tutát, mert meglátta benne a phalloshőst...»
Ugyanebből a cikkből:
«Az Ady-probléma felvetése az, hogy miért gyűlt össze a tömeg a sár, a pálinka és a sperma szagra?»
*
«A gondolat és a gondolat tárgya feloldódik a ritmus pompásan illeszkedő és a nyelv harmónikus kifejező eszközével egy gazdag lírai mikrokozmoszban, amely egyrészt a külső világ behatása alatt erjedő forrongásban, tépelődő harcban morzsolódik; másrészt azonban a szerző énje biztos kézzel formálja meg, önti tégelybe az ujjai közt párolgó, sőt bűzlő étetfolyadékot.» («Független Szemle», Szabó Lőrinc Válogatott versei.)
*
«Lelkierőre valló nosztalgiákat él át... Prózai balladák komoly novellái. Balladák: romantikus lélek és tudat megnyilatkozásai, küldetésük az előretörés... Ebben is régi-romantikus, aminthogy nemcsak Ady éjszakái de a fiatal Karinthy éjszakái is (?) «nagy emlékek» a háborúelőtti irodalmi életvilágból.» («Független Szemle», Karinthy című cikk.)
*
«Kosztolányi mégis, a szépségek és a szépségek játékának gyermek-lelke ellenére is az élet nagy szerelmese és az emberi valóság fájdalmas arcú írója.» («Magyar Írás», Bölcsőtől a koporsóig című kritika.)
Ugyanebből a kritikából:
«(Kosztolányi) nyelve cselló és pacsirta összjátéka.»
«.... Gide, a francia ifjúságnak ez a fájdalmas kerítője, ez a zsenialitással és artisztikummal parfömirozott méregcsatorna...» («Magyar Írás» A mai Európa szellemi irányvonalai.)
*
«S mint őket szellemi előkelőtlenségük kötelezte térdhajtásra...» («Szabad Írás», Thomas Mann és a többi.)