Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 5. szám
Nézd, a szemem buvócskát játszik,
Lezárt pillám pókhálóselymén
Csak lopva ég át.
Hagyd most a tréfát.
Nézd, az arcom zsarátnokforró,
Nézd, az ajkam még felhasadtan
Ajkadra éhes,
Ne menj el édes!
Hajam a kezed simitását,
Mint alvó macska lusta bolyha,
borzongva várja.
Ez mégse járja.
Nem járja, hogy a fejem alját
Siralmas, éber éjszakákon
Százszor cserélem.
Mi lesz vélem?
Éles körmöm testembe vájom:
Akarom, hogy vérezzen, fájjon.
Embertelen kinokat érzek!
Ez a te vétked...
Tűzvésszé vadítod a lángot,
Hogy felperzselne egy világot.
S mikor már majd túlcsap az égen,
Hagyod,... hadd égjen.