Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 10-11. szám · / · Illyés Gyula: SZAVAK
Kuszált ez az éj, akár ez a ház;
folyosókon, átjárókon, sötét
lépcsőn vezettek fél éjjelen át,
míg átléptem e terem küszöbét -
Csak megálltam az ajtófák között,
mint akit égi látomány fogad -
bent kék bundákban a padok előtt
húsz villamoskocsis állt sorfalat.
Feszesen, némán, mint az angyalok
szinte vártam, hogy dalba kezdjenek
üdvözlésemre s édes himnuszuk
hullámain a légbe lengjenek.
Oh kedvesek, angyalnál édesebb
drága fiúk, kik betakartatok,
biztatva titkon rámnevettetek,
kulacsotokból tejet adtatok,
míg némán rátok visszapislogok
a sziv melegszik ittbenn s hirtelen
nagy dalra gyújt, hogy belepirulok
s szemérmes fátyol fut át szememen
- Tilos a szó itt, tilos a dohány,
tilos moccanni is; hallgatagon
nézem a pókot dús hálozatán
és váltok egyet zsibbadt lábamon.