Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 4. szám · / · FIGYELŐ · / · Regény és novella
A világban lépten-nyomon égető mai problémára bukkanunk s ime mégis izgalmas érdeklődéssel olvassuk Németh Andor kitünő fordításában Zweig, Marie Antoinetteről írt könyvét, amely külföldön s itt is nagy sikert aratott.
Zweig a nagy francia forradalom korához nyúl vissza, s elénk hozza a történelem egyik legtöbbet vitatott alakját, Marie Antoinette-t. Az olvasó érdeklődése azonban nem a királynőnek, hanem az embernek szól, akit Zweig igaz valóságában rajzol meg. Semmi rosszat nem hallgat el róla, de a hamis rágalmak elől is megvédi. Nem ítélkezni akar, hanem meg akarja érteni az embert a királynőben.
Érdekesen, újszerűen, izgalmasan megírt könyv, inkább pszichológiai rajz, mint történelem. Az író és lélekbuvár embereit szinte ujjáteremtő munkája olyan igaz és olyan izgalmas, amilyen csak az élet lehet a művész kezében. Az alakok az események torlódásában nem hősökké magasztosulnak, hanem vérből és húsból való
De amilyen nagy előnyei vannak ennek a pszichológiai oldalról kiinduló szemléletnek, éppen úgy megvannak a hátrányai is, akkor, ha az író az embert elszigetelt atomként látja. Zweignél hiányzik az a beállítás, amely társadalomtörténelmi távlatot kölcsönözne művének s embereinek. Az író emberei önmagukban állanak. Nem érezni azokat a máskor rejtettebb viszonylatokat, összefüggéseket, ellentéteket, amelyek éppen a francia forradalom korában, mint minden forradalmi korban, élesen kidomborodnak s a kevésbé iskolázott szem előtt is láthatókká válnak. De Zweig önkénytelenül is kénytelen elejteni a világtörténelem e nagy eseményét azért, hogy a királyné alakját minél jobban kidomborítsa. Embereit csak önmaguk emberségének sorsszerűsége és nem a történelem
De az előkelő írói eszközökkel befejezett felerész is értéke a mai irodalomnak. Tipikusan a polgári humanista alkotása ez, amelynek aktualitását az adja meg, hogy az író, saját kijelentése szerint is, az események izgalmasan érdekes feldolgozásával s lélekelemzésével Marie Antoinetteben a