Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 19. szám
Köszönöm Uram, hogy hosszu nyarat adtál.
Költőnek születtem
S költőnek a nyár az, ami - ha eléri -
Megbecsülhetetlen.
Köszönöm Uram, hogy hosszu nyarat adtál.
Az élet megettem
Jóval túl a felén. Igy tán az ősz se lesz
Elviselhetetlen.
Köszönöm Uram, hogy a gonoszra mindig
Értetlen meredtem.
S a halálos télnek gondolatára már
Szivem meg se retten.
Köszönöm Uram, hogy senki se mondhatja:
Kenyerét elettem.
De kenyeret adtam, mig érlelő napod
Ragyogott felettem.
Köszönöm Uram, hogy anyát, fiut, hitvest,
Barátot szerettem.
S hogy megérnem hagytad: újak, fiatalok
Születtek helyettem.
Köszönöm Uram, hogy nem élek közöttük
Egészen feledten.
Túlnan tavaszodik. Köszönöm Uram, hogy
Kortársuk lehettem.