Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 7. szám · / · Figyelő · / · Regény és széppróza
Mindaz, ami a sztetoszkópon, receptblokkon, injekciós fecskendőn túl van: az orvos zárt és külön világa - a kívülállók előtt ma is valami
Hiába buzgólkodott e homály eloszlatása körül a
S ha a feléje áramló egyetemes és mély kíváncsiság megzavart és félrevezet néha még most is egy-két képzelődésre hajlamos s szerepelni vágyó orvost, akik a «leleplezés» nem egészen tiszta mellékgondolataival maguk nyitják ki rendelőjük ajtaját: a túlhajtott kíváncsiság ezekben az «irodalmi kísérletek»-ben kétfelé is torzít már. A szentélybe belépők előlegezett borzongással és csodálkozással fogadják a legegyszerűbb dolgokat is, valójában pedig a legmegrázóbb emberi dokumentum sem oltja szenzációszomjukat s kielégítetlenül maradnak. A «leleplezők» pedig jogos félelmükben - nehogy misztikusnak mondott titkaikat túl egyszerűnek, s ne adj Szent Lukács, még érdektelennek s unalmasnak is találja a mélyen tisztelt közönség - a legritkább kuriózumokat mindennapos jelenségekké bizonygatják, s a valóban mindennapos, érdekes de egyszerű dolgokat ostoba hókusz-pókusszal titokzatossá rejtélyesítik.
San Michele regényét is orvos írta.
S a két kötet egy orvos életének kiemelkedőbb emlékeit őrzi.
Akikben él s erős a kíváncsiság, bizonyosan érdeklődve s mohón nyulnak a könyv után; akik azonban már többször s csalódtak az orvosi memoárok kissé zavaros érdekességében s leleplezéseiben: bizonyos gátlással veszik talán kezükbe San Michele regényét: megint egy orvos a ponyván?
Nem.
Akivel megismerkedünk, inkább: orvos a szalonban
Estélyek attrakciója, háziasszonyok büszkesége, elragadtatott vendégek gyűrűjében színes és szikrázó kozőr.
Minél hosszabban vagyunk azonban vele: a született kozör szalonelmésségeiből s lebilincselő történeteiből egyre tisztábban halljuk az emberi hangot, - s becsülésünk és értékelésünk mélyül.
Két kötet alatt teljesen megismerjük az
Ez az ember mindenképpen érdekelne. Akkor is, ha nem volna orvos. Orvos-volta különben is csak esetlegesség. Írásai nem az orvos különleges mondanivalóját továbbítják az emberekről s az életről, - ez a svéd orvos érdekes s meghallgatásra érdemes megfigyelésekkel, benyomásokkal, figurákkal, élet-darabkákkal telt volna meg akkor is, ha bármilyen más posztra állítja a sorsa.
Ha legigazabb hangjait figyeljük:
Északi ember. S emellett világvárosokon, betegeken és egészségeseken, gazdagokon és szegényeken edződött
De Munthe dr. nemcsak orvos. Valami kalandravágyó nyugtalanság űzi néha veszélyből veszélybe. Ott látjuk a kolerás és kiürített Nápoly hullái s patkányai között, s ott van, amikor Messinát romokba dönti a földrengés, s a romok között csak a szerencsétlenek és a fosztogatók tanyáznak.
Egy ember ül tehát a szalon sarkában. Ez a kifogástalan gentleman orvos volt. Charcot s Pasteur tanítványa. Korának egyik legdivatosabb orvosa: rendelt Párizsban, rendelt Rómában. Capri mellett újra felépítette magának Tiberius márványpalotáját: San Michele-t, - hogy itt tölthesse nyarait. Kezelt koronás főket is, vesződött az európai arisztokrácia s az amerikai plutokrácia pénzes, tartalom- és dologtalan asszonyaival, de a szegények számára nemcsak nyitva állt az ajtaja, hanem elment még az oduikba is. Ritka ember volt, szerencsés ember, egész ember.
Olyan események zúgtak el mellette s olyan emberek kortársa volt, akikről ma már inkább csak olvasunk. Annak a XIX-ik századnak a fia volt, amely végleg elmerült, s amely azóta messzebbre került tőlünk minden tegnapnál.
S valóban ha jobban odafigyelünk, aki a szalon sarkában ül, ez az érdekes ember, ez a hajdan oly kitünő s divatos orvos, híres embereknek ez az ittmaradt kortársa:
Érezni a hangján: színes, részletekbe belévesző, érdekes s bölcs, de egyben rezignált, ifjúságát sirató, néha kissé akadékoskodó, kákán is csomót kereső hang ez, - egy öregúr hangja, egy egészen más világ hangja.
Beszél, beszél a mai embereknek beszél, de már nem igen akarja ismerni őket: ő már csak az ő hőseivel él, s az ő sorsukkal bibelődik.
Kissé büszke is a munkájára, amelyről szívesen elhiszi: oly gazdag anyagu, hogy az írók életük végéig elláthatják magukat belőle érdekfeszítő regény- és novella-témákkal.
Ne méricskéljük munkáját mi sem. S ne is skatulyázzuk el sehová. Inkább a mai írók védelmében kockáztassuk csupán meg: Nápoly és Messina óta borzalmakban s emberi dokumentumokban, fájdalom, túltermelés is volt, - anyagért így aligha fognak az írók ezekhez a régmult eseményekhez visszavándorolni. Az igazság kedvéért pedig jegyezzük fel: akármennyire is anyagkölcsönző népségnek ismeri Munthe dr. úr az írókat, formát és hangot ő is kölcsönzött azért kora íróitól, - egy bohém-jelenethez Murgerét, egy szerelemhez Turgenyevét, Mme. Réquin figurájához Maupassantét, s a lapp-föld manóihoz Lagerlöfét.
Dichtung und Wahrheit-jából: az igazság - érdekes volt, a költészet azonban bizony kissé már -
De az egész ismeretség mégis: érdekes s nem mindennapi.