Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 17. szám
Szavak, szavak ti, hűséges ebek,
S ti versek, karcsú, iramló szarvasok,
Gímek, könnyedek, büszkék, izmosak,
Nemes vadak, kiket napestig üztem
Meleg, párolgó véretek illatáért:
Emléketeket már nem őrzi más csak
Királyi agancsok hajlékom falán.
S vadász, dicsekvő, ki a Gondolatért
Versenyre kelve égi nyilakkal
Megkáromoltam az istennőt is
S meglestem őt a Szépség jussán
Ahogy fürdött a patakban meztelenül:
Most jaj, szarvassá változottan
Átokvert patákkal állok magam is.
S mozdúlhatatlan e dermedt pagonyban
Míg szarvas-szememből a könny kicsordul
S lefut gödrén szám szögletéig:
Meleg, párolgó vérem illatáért
Most rámrohantok s cafatokra téptek
Szavak, szavak ti, vicsorgó szavak,
Hűtelen szavak ti, vadász-ebeim.
S felbőg a Menny. S az Örök Vers eliramlik.