Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 9. szám · / · SINKÓ ERVIN: HŰSÉG
Két év múlt el az asszony halála óta. Az ember megy az erdőben, két ember megy kéz a kézben az erdőben, éveken keresztül mennek így kéz a kézben, mikor az egyik észreveszi, hogy a másik eltűnt. Ezt úgy nevezik, hogy a halál. De aki észreveszi, akinek a bőrére megy, az nem vigasztalódhatik meg egy szóval, az egyedül maradt és azt tudja, hogy a másik, aki eltünt, az is most külön van, hol és hogy, az mindegy s el kellene menni, keresni és keresni. Ilyeneket gondolt a férfi néha, de aztán eszébe jutott, hogy hiszen az egész kép hamis. Mert az a másik nem eltűnt, hanem megszünt. Ezt nehéz átélni, annyira nehéz, hogy álmaiban még egyszer se látta az asszonyt halottként. Ha álmodott vele, mindig úgy álmodott vele, mint valakivel, aki még mindig él. Legmélyebb öntudatában nem fért el a halál valósága. De azért természetesen az az asszony már csak egy emlék, azonkívül nincs. Csak egy dolog nem elég világos, nem a halál, a halálos halál - ez sértően világos -, hanem az, hogy ő, a férfi, mért ténfereg tovább az élők közt, holott azt, amiért szerette életét, megölte a halál. Az élet ésszel felfoghatatlanabb, még a halálnál is sötétebb hatalom. Ha a kedves meghal, akkor visszahőköl az ember és nem követi - így mondta akkor este az asszony. Igen, így mondta, de arcát, haját, kezének mozdulatát, hangja dallamát, azt a megnevezhetetlen valamit, ami csak őbelőle sugárzott, amitől a mozdulatai, szavai, hangja egyszerivé, összehasonlíthatatlanná, csak az övé lett, azt nem bírta emlékezetéből újra érzékei elé kényszeríteni. Elmosódott mint esőverte írás, melyet már böngészni kell s bötük helyén foltok. A fájdalom a régi, de vajjon az emlékekben még az az asszony él-e? Két év óta nem bírta rászánni magát, hogy elővegye fényképét s most, hogy maga elé rakta, meglepődötten meredt a képre. Hát ilyen volt, ilyen szép? A lélektől hamvas komoly arcon ez a szelid szépség, ez a kicsit magától előrehajló, hallgatagsággal teljes fej? A finom, nem túlhosszú, fehér nyakát magas gallér zárta körül és a férfi szeme már mohón nyúlt a gallér mögé, de aztán egy mozdulattal tűzbe dobta a képet. - Ezt nem lehet elviselni - mondta.