Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 4. szám
elátkozott lelkek gyanánt,
a pápista varjak.
Állnak a fák, mint kísértő,
fehérleples vázak,
gallyaik közt kárörvendő
szelek hahotáznak.
Ember cammog ott a hóban?
vagy felemelkedve,
két lábára, odujából
kiugrasztott medve?!...
Nincs itt medve az erdőben:
nem kell megijjedni;
ember az ott, szegény ember, -
könnyü kinevetni.
Oly szomoru: fehér hóban,
ahogy megy, sötéten! -
Ha legalább az árnyéka
menne vele, kéken!...