Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 4. szám

ERDÉLYI JÓZSEF: EMBER A HÓBAN

Szürke az ég, fehér a föld,
feketén suhannak,
elátkozott lelkek gyanánt,
a pápista varjak.

Állnak a fák, mint kísértő,
fehérleples vázak,
gallyaik közt kárörvendő
szelek hahotáznak.

Ember cammog ott a hóban?
vagy felemelkedve,
két lábára, odujából
kiugrasztott medve?!...

Nincs itt medve az erdőben:
nem kell megijjedni;
ember az ott, szegény ember, -
könnyü kinevetni.

Oly szomoru: fehér hóban,
ahogy megy, sötéten! -
Ha legalább az árnyéka
menne vele, kéken!...