Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 24. szám · / · FIGYELŐ · / · KÉPZŐMŰVÉSZET · / ·
Valamelyik német iparművészeti múzeumigazgatónak jutott egyszer eszébe, hogy egész termet megöltve az utolsó évtizedek leglehetetlenebb termékeivel, beszédes példákon mutassa be, miképpen nem szabad az ipar terén művészkedni. A Budapesten felállított hősi emlékek alighanem hasonló célt szolgálnak. Azt hittük azonban mi, lépten nyomon inzultált járókelők, hogy a főposta falába illesztett hősi emléken már nem lehet túltenni. Sajnos csalódtunk. A központi egyetemnek a templommal érintkező sarkán egy idő óta egy hősi emlék látható, mely sikerületlenségével minden elődjét lefőzi.
Hónapokon át vastag ponyvákba burkolva állott a mű, de a ponyva néha-néha meg-meglebbent és akkor a falból előtörő diákcsoport volt látható, mely egy halálra sebzett, összeroskadó katona segítségére siet. A csoport felett egy idétlenül üres, nagy, kapuszerű falfelület tátongott és nyilván ez volt az oka annak, hogy a leleplezés hónapokig késett, mert valamiképpen össze kellett hangolna a szoborcsoportot otromba keretével. A pótlás megtörtént, de nincsen benne köszönet. A rohanó diákok feje fölé egy géniusz alakja biggyesztődött, mint a lyukas kompozíció kifoldozása. A szobormű most három részből áll. Magva a falból rohanó diákok majdnem mindhárom dimenzióban kiképzett magas reliefje, a szívenlőtt és ingadozva összeroskadó katonaszobor, mely teljesen háromdimenziós szabadtéri alak, és a lapos reliefű pótgénius, mely azzal keres némi kapcsolatot az egésszel, hogy félkezével kinyúl az alacsony relief teréből és koszorút tart a jelenet fölé. A szobornak tehát háromféle tere van, de van azonkívül többféle stílusa is. A diákok és a holt katona nyugtalan naturalizmusú, bronzba öntött agyagszobrok, a géniuszrelief azonban inkább rajzos és sommázó vetületben készült, leszámítva kinyúló karját, mely sehogysem illik többi testrészeihez. Ez a géniusz pedig a főcsoport felett olyan esetlenül nehézkedik, hogy szinte agyonnyomja a diákokat, akik világos háttér és nem sötét bronz elé voltak elképzelve. Külön méltatást érdemel a relief architekturája, mely a templomhoz próbál illeszkedni, de nem ügyel a szoborcsoportra.
Így ez a hősi emlék is csak arra figyelmeztet, hogy a köztérszobrászatunkban valami rendet kellene teremteni: védelembe részesíteni azt a gyanutlan nézőt, aki kíváncsian rajtafelejti szemét az utca efajta díszein.