Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 18. szám · / · SZINHÁZ
Majd minden író szükségét érzi, hogy legalább egyszer elmondja véleményét a démoni nőről, aki miatt ölnek és halnak a férfiak. Ez a legveszedelmesebb és ezért a legizgatóbb női típus, minden kor irodalma foglalkozott vele és fog is foglalkozni, amíg az irodalomnak tárgya lesz a nemek harcának kérdése. Hauptmann mintegy negyedszázaddal ezelőtt, abban az idejében számolt el vele, amikor a fiatalkori naturalista hatások alól legerősebben tört elő benne a romantikus életérzés. Így írta meg, Grillparzer egy novellája nyomán az
A darab második képében Elga a tárt ablakban áll férjével és egy pillangó száll le a keblére. Férje, Starzsenski gróf féltékenyen agyonnyomja a pillangót: «Ez az én helyem!» Ez a pillanatnyi jelenet, amely a színpadon alig vevődik észre, költőileg pontosan jellemzi a két ember egymáshoz való viszonyát. Elga maga is pillangó, felelőtlen és gondtalan, csapongó és a napfényt kereső, egész értéke abban van, hogy sugárzóan szép. A tavasz gyermeke, a tavasz gerjesztő szépségével és a tavasz megbízhatatlanságával. a férj a butaságig szerelmes, de olyan kizárólagos jogot tart a nőre, hogy még a pillangót sem tűri el, hogy rászálljon. Két ilyen ember együtt - nem lehet, hogy ne legyen dráma belőle. A költői intuició megrendítő finomsága van ebben a jelenetben.
A jelenetek vezetésében, megkomponálásának finomságában s dialógussal való kitöltésében van az egész dráma értéke. Maga az anyag, egy annak rendje és módja szerinti romantikus házasságtörési történet, éjszaka, a duenna segítségével a nő hálószobájába hatoló szerelmessel, az utazásból váratlanul hazatoppandó férjjel, a nővel, aki vakmerő fellépésével és átlátszó hazugsággal vágja ki magát a bajból és végül a férj szörnyű bosszújával. Csupa közhely volna, ha nem egy igazi költő alakítaná. De ez a kétes értékű matéria megnemesedik a költő kezében. A természeténél fogva puha konszisztenciájú férj hirtelen átzuhanása a már-már valószínűtlen boldogságból a legszörnyűbb gyötrődésbe és a még szörnyűbb megbizonyosodásba - hány bohózatíró próbálta ki elmésségét ezen a témán! - Hauptmann fogalmazásában az örök férfi-tragédiának tűnik fel. S a nő öntudatlan, származásában, vérében rejlő játéka a veszedelemmel, szinte monumentális, amoralitása azt a kérdést kiáltja bele a világba: micsoda lehetetlen lények a férfiak, hogy olyan tragikusan fogják fel a nő hűségét és hűtlenségét. Elgának fogalma sincs arról, hogy milyen végzetes dolog, ami körülötte történik, mindaddig, amíg meg nem látja az ágyon meggyilkolt szerelmesének holttestét. Csak a halál képének láttára ébred rá, hogy a helyzete már nem intézhető el a szokott asszonyi praktikákkal és hazugságokkal. Hauptmann a költői ösztön biztonságával ragadta ki témájából a tragikus magot s ezzel újra értékessé tudta tenni az irodalom egyik legjobban elhasznált közhelyét. Drámája nem tartozik legjelentősebb művei közé, de költői képességét minden ellentmondást lecáfolóan bizonyítja meg benne.
Színpadilag az
Nagyon jók, a darab stílusához illeszkedők