Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 10. szám
lassan az esti szél s a levelek lapos
egérárnyékait halkan táncoltatja
szivemen. A magas füben fekszem s némán
várom, hogy odafenn végre az örök lomb
homlokát a szerelem. Boldogságos arc!
hogy felragyognék zugó sugaraidtól
s az árnyékból kikelnék s áttüzesedve
mint a bárányfelhők táncolnék a szélben
Sugaras hajadat kibontva éjszaka
rámveted örök tekinteted: ez a fény
érleli minden eljövendő órám
lassan forgó koszoruját homlokomon,