Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 5. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Tudomány és kritika · / · Halász Gyula: A FÖLD TITKA
A Föld drámája ez a könyv. Szinte csodálatos, hogyan is érdeklődhetünk csipp-csupp «szenzációk» hiú rangkérdések, szánalmas pletykák iránt, amíg meg nem ismerkedtünk a mindnyájunk sorsát, létét, jólétét - életét és halálát - irányító égi és földi erők hatalmas örök színjátékával!
Megszoktuk a gondolatot, hagy végzetesek és változhatatlanok ezek az erők. Ha így volna is, akkor sem volna hiábavaló, hogy belehatoljunk a világunkat teremtő és formáló erők titkaiba.
Ha tehetetlen bábjai volnánk is a természet hatalmának, akkor sem volna céltalan, hogy megértsük és leleplezzük a néha kegyetlen, mert mindig közömbös «ellenséget».
De nincs így. Az ember maga is formáló erő a természetben: a természet alkotása, cselekvő tényező az egymásra ható erők szövevényében, amelynek eredője - a
Ezekről az életjelenségekről: az «élettelen» világ életéről szól
A földrengés és vulkánosság tüneményeit, okát, működését, a hegyek keletkezését, a vízcsepp körútját, folyók, gleccserek szelek munkáját: a
Az még nem volna baj, hogy nem ismeri az embert - nagyobb baj, hogy nem
Szerencsére csak szórványosak ezek a kirívó részletek. Nem érintik a könyv ismeretterjesztő értékét - legfeljebb zavarók és idegesítők. Ha tíz-húsz mondatot kihagyna húsz íves kötetéből a bizonyosan elkövetkező új kiadásban - irodalmi értéke és élvezhetősége sokat nyerne vele.
A természetet jobban szereti, mint kellemetlen teremtményét, az embert. Talán azért, mert jobban ismeri, vagy mert (mint Nietzsche mondja) a természetnek nincsen rólunk - és róla - véleménye. Mégsem tudom elnyomni azt a néha felütköző sejtelmemet, hogy egy kicsit «fölülről» tekint le a természetre is, mint a szerelmes férfi a nőre, akiről azt hiszi, hogy - meghódította.