Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 21. szám
Menjetek, menjetek az anyátokhoz,
dugjátok fejetek a kötényébe
és másnap szerető utálkozással
dobjátok le a ruhátokról
rátapadó vézna, ősz haját!
Menjetek, menjetek a szeretőtökhöz,
gyűrődjetek puhára a melegében
és másnap kéjes undorral
simitsátok szét a ruhátok redőjét,
mit az ő ölelő karja vágott!
Menjetek... ringassátok a gyermeketek,
nyargaljatok zsarnok terhével
és másnap büszke szégyennel
verjétek le a térdetekről
a gyermek-játék porát!
De családi ünnepeitekre engem ne hívjatok!
Én nem vethetek horgonyt egyetlen könnycseppben,
nem bódulhatok el egyetlen rózsa illatától,
nem vakulhatok bele egyetlen csillag fényébe,
mert a mindenkié vagyok!
Én csak milliók könnyének tengerén hajózhatom,
csak millió szívvirág nektárjától lehetek mámoros,
csak milliók akaratának lehetek foglya...
Nem veszejthetem a szemem egy békés asztali lámpán,
mert minden láng és minden fény tűzvészét kell látnom!
Legyetek tőlem békén egy cölöpre kötött világotokkal...
De egyszer, halljátok: egyszer, ha lesz gazdátlan, üres percetek,
küldjetek belőle imát a mindnyájunk Egy-Istenéhez,
hogy egyszer... legyen nekem is a mindenből egy-egy:
egy anyám, egy szeretőm és egy gyermekem!