Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 15. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Kosztolányi Dezső: MEGREMEGŐ SZELLŐ
A «Kortársaink» első számaként jelent meg
Ennek tulajdonítható, hogy gyakrabban figyel a külsőségekre, mint a «belső fejlődésre». Pedig Babits maga írta, hogy a keresztény írónál «minden külső kép vagy történés csak eszköz, hasonlat», Babits maga beszél a «gondolatról, mint belső fejlődésről», abban a könyvében, mely mindazok számára, kik róla írni akarnak, azonkívül hogy példaadó, a legtöbb útmutatást adja a babitsi gondolatvilág igaz megértéséhez. Juhász Géza könyvében megkapjuk Babits Mihály életpályájának szerény ívelését, pár évszám hideg tűjével felrögzítve (mellesleg megjegyezzük, hogy ez az első életrajzi kísérlet Babits Mihályról), de alig kapunk valamit ama «belső fejlődésből». Az életrajzi gerinc szürke és szegény egy olyan költő megértéséhez, kiben a gondolat élete a teljes élet! Ez a módszer nem vezet el még észrevevéséig sem oly nagy-nagy csatáknak, mit a
Igen! Kell ismerni ennek az embernek az életét is, ismernünk kell szegénységét, s azokat a harcokat, miket ellene viseltek, a kenyere, étele, itala ellen! S nem ártott volna leírni azt a kirongyolódott könyokű vadászkabátot sem, amiben Babits tanár úr több éven át tanította a diákjait. Ó, vannak történeti érvek, mik közelebb visznek egy még oly spirituális és intellektuális lélekhez is, mint a Babits Mihályé. De mindez csak adalék lehet, s csak az lehet éppen Babits Mihálynál.
Babits intellektuális költő, gondolat-komplexumokat kell megfogni, fölfejteni, ha közelébe akarunk férni. A gondolat
Babits valamennyi problémájával elméletileg is foglalkozott. A «
Juhász Géza mindenesetre hasznos és jó munkát végzett. Mint ahogyan hasznos és jó munka programmját jelenti az egész «Kortársak» vállalkozás. Kétségtelenül egy nagy hiányt pótol. S ha nem is pótolná talán, akkor is megtette a magáét, ráirányította figyelmünket irodalmi életünk egyik nagy hiányára, melyet ha betöltenie nem is lehetett, tudatát sikerült elevenebbé, sürgetőbbé tenni.