Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 13. szám
Szeretnék elfogulatlanul írni erről a regényről, de van benne valami, ami levesz a lábamról. Valami, amit nem tudok pontosan meghatározni.
Talán a hangja, talán a gondolatvilága, írójának az emberekkel s dolgokkal szemben önkéntelenül adódó állásfoglalása: az a hangulat, melyet változatlanul vonultat végig minden látomásán, minden eseményen, minden szituáción. Felületesen azt mondhatnám, hogy az optimizmusa és a humanizmusa. Hogy a legpiszkosabb nyavalyáról is keserű szájíz nélkül beszél, hogy a legfájdalmasabb küzdelmet is férfiasan életvidám nyugalommal idézi emlékezetébe, hogy a legfülledtebb uccasarkot s a legpökhendibb aszfalt- és zsúrbetyárt is komolyan veszi, emberséges áhítattal mintázza meg, külön örömmel és tisztelettel telve el minden poloskától, melynek ebben a sokrétű, izgalmas, színes világban lennie adatott. Nem mondom, hogy szándékosan s tudatosan teszi ezt, sőt valószínű, hogy kissé
Hitvallás ez a könyv a szekszuális öröm mellett. Hitvallás még a fájdalmak, kiábrándulások és őrjöngések mellett is, melyek belőle fakadnak. Hitvallás a tételes erkölcs, a prüdéria, a hipokrizis és a bárgyúság ellen, mely elnyomja az indulatokat s belezsibbasztja az idegeket egy sivár érzelmi élet savanyú gépiességébe. Hitvallás minden komplikáció, minden megpróbáltatás mellett, mely az embert saját kívánságaira, elhazudott gyötrelmeire eszmélteti, s amely kényszeríti arra, hogy merjen és akarjon a maga módján boldog lenni. Merjen és akarjon, még ha beteg izgalmakon, csömörökön és komiszságokon keresztül is. Mert a szerelem, a legmélyebbről eredő is, s a szenvedély, a legelemibb is, olyasvalami, amit kétségeken, hűtlenségeken, csalódásokon s kísérletezéseken keresztül kell
Az
Ne gondolják, hogy így látni és így vállalni az életet csak emberi érdem. Írói érdem ez, jelentékeny írói érdem, nem utolsó sorban stiláris érdem. Ifj. Lovászy Márton nyelve előkelő, szolidan könnyed nyelv - nem a manzsettavégből kirázható, konvencionális műszaggatottságokkal, «életszerű» slendriánságokkal operáló könnyedség, hanem igenis kiizzadt könnyedség: olyan nyelv, melyben a szavak addig törődtek egymáshoz, míg organikusan össze nem símultak s ki nem löktek maguk közül mindent, ami nem közéjük való, ami proporcionáltságukat megrontaná, folyamatosságukat elnehézkesítené. S Lovászynak különösen megbecsülni való kvalitása az, ahogy ennek a csendes hullámzású nyelvnek diszkrét ritmusába tagolja a maga ditirambikus szerelmi líráját, fenntartástalan, ujjongó életszeretetét. Nekem, megvallom, sokhelyütt idegen éppen ez a fenntartástalanság, ez az iróniátlanság, ez a nagyon is udvarias látás, mely az emberek jellemzésében ugyanúgy kifejezésre jut, mint a szavak megválogatásában. Hogy az okos idegorvos mindjárt átható tekintetű, hogy a szép nő «tovalibben» és az őszhajú úr homlokán «fönséges derű honol», - ezek kissé azt az érzést keltik bennem, mintha az író nemcsak részege volna az élményeinek, ami helyes, hanem a dupe-je is. Azt az érzést, hogy az író lázas jóhiszeműségében nemcsak a varangyot látja embernek, amiben igaza lehet, hanem a buta embert is, ami már igazságtalanság az emberiséggel szemben - s nemcsak a kövér öregasszony szerelmét látja szépnek, amiben megint igaza lehet, hanem a képeslevelezőlap-idilleket is, ami már megint igazságtalanság a szerelemmel szemben. De, hiába, enélkül a kozmikusan szerető szellem nélkül az
Ez pedig kár volna. Hogy mennyire kár volna: olvassák el azt a gazdag, áthevült líraisággal megírt pár oldalt, mely a fürdőhelyen egymásra talált szerelmesek kábulatát kíséri végig az erdőtől a hotelszobáig; olvassák el a férfi életének apró szerelmi epizódjait, a drága nevelőnőtől, aki addig rajong a fiúért és pont addig, míg el nem szólítja a váratlan örökség - egészen a biszekszuális orfeumlányokig, kiknek vidám figuráit minden meakulpázás, minden hátborzongtatás, de egyúttal minden «siker»-regisztráló nyegleség nélkül, a maga hálálkodó, finom gyöngédségével idézi emlékezetébe az őszhajú úriember; olvassák el, ha annakidején még nem olvasták volna, a regénynek azt a részét, mely kitüntetést nyert a