Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 7. szám · / · FÖLDI MIHÁLY: TÍZ RÖVID FEJEZET A KOZMIKUS KÖLTŐRŐL
Szeretem a verset, melynek tartalma van. Szeretem az embert, aki mondani tud valamit. De szeretem a költőt, ha súlyos víziói között néhány percre zenét varázsol.
«Két összeszorított fogsorod.»
Egy lendület. Egy zene.
Rohanó dal.
Szeretném, ha nekem is adnád egyszer
Ajakadnak azt a drága, lágy,
Gyermeteg, biggyedt vonalát,
Amellyel a kisfiamat csókolod.
Aztán még tizenöt sor. Egy lendület, egy repesés, egy lüktető, boldog szívdobbanás... gyönyörű zene, amely úgy tör fel a szájból, mint az utolsó vérsugár... fecskendezve, ragyogva, büszkén, boldogan... és utána ott marad a szív alva, halva... egy asszonyi ölben...
Szép zene.
Szerelmi zene.
Tomboló és halálos zene.