Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 1. szám
Mily mozdulatlan a föld.
Mily mozdulatlan az ég.
Csak a szél száll szüntelen,
Nincs egyhelyütt soha.
Repíti, kavarja ittlenn
A levált falevelet.
Szárnyán úsztatja tova
Ottfenn a tépett felhőt.
Bizonyosság a talp alatt.
Bizonyosság a fej felett.
Mily közel így a sír.
Mily közel így az Isten.
Ülsz mozdulatlanul
Lélegzetvisszafojtva.
Magadba vagy kövülve
Mint eleven szobor.
És vége. Sóhajtottál.
És mindig a sóhajod az,
Ami kiszakít magadból
És erre-arra sodor.
Már szárnyára kapott.
Óh nyugtalan áram, örök!
És repül és repül a vágyad
S örvénylik bánatod.