Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 24. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészeti figyelő
Az összehasonlítás csábító: egymás mellé állítani a svéd művészetet reprezentáló gyűjteményt a művészi anyaggal, mellyel szívesen reprezentálnánk Magyarországot a külföldön. Az összehasonlítás csábító, de igazságtalan volna. Bár az a benyomásunk, hogy a svéd zsűri nagyjában tárgyilagosan választott és igyekezett lehetőleg az összes törekvések felett áttekintő képet nyújtani, így a kiállítási anyag természetszerűleg a svédek szemében sem állhat csupa muzeális értékből. Elég tehát, ha megállapítunk annyit, hogy nálunk magyarok között több az egyéniség. Talán mélyebb élmények forrásaiból is merítünk, mint ők.
Ha a kiállítást tanulmányozzuk, a képek közül talán egy tucat az, melyről úgy érezzük, hogy nemzetközi viszonylatban is érték. Kezdjük Ernst Josephson még 1874-ből való sötét festői hangulatfejével, melyben biedermeier-intimség és modern differenciált látás ölelkeznek. Aztán ott a hetvenes évek félénk plein-airistája, Axel Lindman, van egy "Búzaföld"-je (1877), melynek felső fele miniatűrszerű üdeségében a késő gót livre d'heure-ök naptárképeire emlékeztet. Igen előnyösen tette magáévá Oscar Björck a francia posztimpresszionista naturalizmus technikáját. "Gyermekszobában" című képe derűs anyagszerűségével igazi jó szalonportré. A svédekre olyan tipikus festői naturalisztikus, kissé stilizáltan leegyszerűsített és a plein-air összes vívmányainak tudomásulvétele mellett készített havas tájak közül különösen Fjaestadnak egy grafikailag érzett képe vonhatja magára a figyelmet, mert ez a "Befagyott forrás" sajátosan északi hangulatot teremt.
Külön teremben vannak a modernek, egyik vezéralakjuk Isaac Grünewald, akit néhány festménye többé-kevésbé előnytelenül képvisel, de akinek nem egykönnyen felejthető "Imperia" című városképe, a világosvöröses és zöldes foltok finom csokrával, a pikánsan belehelyezett fekete rajzzal. A háború előtti német expresszionizmus hatása alatt készült két, témájában és jellegében is rokon, sötét ragyogású romantikus kép a "Bohócok" (Gösta v. Hennings és Bertil Nordström.) A posztexpresszionizmus legfrissebb vívmányai előnyösen érvényesülnek Per Jansson olasz figuráin, plaszticitás, mozdulatlanság, természethű, kissé aprólékos kivitel, tompított tónus, monumentalitás, félreérthetetlen kokettálás reneszánsz formakincsével: ezek a mozzanatok kapcsolják Janssont a legifjabb nyugat-európai irányhoz. De a legtehetségesebbnek a fiatalok között Martin Aberget látjuk. "A parton" című tája misztikus, fájdalmas hangulatával lenyűgöz. Mély színeinek finom gőzben megtörő opálos árnyalatai szinte szlávos szomorúságot árasztanak.
Ezek a képek ragadnak meg. A svédek "nagy triásza" nem éppen előnyösen látszik képviselve lenni. Adners Zorn virtuozitásában nincs semmi megkapó. Manet-es könnyűség nevet felénk régebbi, "Omnibusz" c. képéből. Karl Larsson kiváló könyvillusztrátor. Az északi nyárspolgári szellem az ő akvarelles rajzaiban klasszikus kifejezést ölt. Hozzánk küldött munkái jelentéktelenek. Brunó Liljefors a svéd havas táj tulajdonképpeni felfedezője. Sokat tanult a japánoktól, mint általában: a svédek dekoratív elemeiket részben a japánoktól kölcsönözték. De úgy hisszük, Liljefors jelentősége inkább történelmi, semmint művészi. Volt benne annak idején bátorság égszínkékre festeni a havon az árnyat. - Van aztán a kiállításon még sok-sok havas táj. Néhány egész finom, sok kellemesen dekoratív darab és egypár igen jelentéktelen is. A figurális festők között van, akit - a katalógus előszavának tanulsága szerint - odahaza sokra becsülnek, mi, tárgyilagos szemmel, kevésbé lelkesedünk érettük. És - végül is - egy bizonyos megállapítást nehéz volna elnyomni: hogy mennyivel több technikai kultúra rejlik egy Balló- vagy Karlovszky-portré mögött, mint amennyit Österman tanár V. Gustaf király arcképe elárul.
A kiállított plasztika nagyjában távol áll a festői naturalisztikus és barokkos iskoláktól, melyek a mi átlagtermelésünket jellemzik. Carl Milles személyében kiváló művészt választottak a svédek hivatalos szobrászul. Görögös archaizmusa finom is, izmos is egyben. Kevésbé kiegyensúlyozott Johnsson archaizmusa, melybe naturalisztikus köznapiság játszik bele. A többi szobrász is nagyobbrészt összefoglalt vagy archaizáló naturalizmust űz, különösen megnyerő Olaf Ahlberg munkásságában.
Az iparművészet terén a népies függönyökön kívül különösen az üvegtárgyakban mutatkozott kulturált ízlés.