Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 21. szám · / · Figyelő · / · Zenei figyelő
Mindnyájan utáljuk az operett-sablont - titokban talán még a sablon-operettek szerzői is, - de a színházüzlet mégis nehezen tud megszabadulni a bevált darab-sémák közönségvonzó varázsa alól. Látjuk ezt a mai bécsi operetteknél, amelyek egyre-másra a legócskább kaptafa szerint készülnek, úgyszólván teljesen a rendezés trükkjeire bízván a mégis csak szükséges változatosság és újszerűség "előállítását." Mesekitalálás tekintetében vagy a divatos librettistákból hiányzik az ötletesség, vagy a divatos zeneszerzők nem eléggé követelőzők. Lehár például csak igazán válogathat - különböző nyilatkozataiból tudjuk is, hogy a librettóknak egész rizskásahegyei tornyosulnak előtte - mégis sorozatosan rossz és gyerekes szövésű könyveket komponál, vagy legalább is olyanokat, amelyek csak éppen hordozói, de semmi esetre sem lendítői munkája érvényesülésének. Rejtélyes jelenség, hogy ugyanakkor, amikor a magyar színdarabok feltűnő szaporasággal hódítják meg a külföld színpadjait, magyar tollból származó operettlibrettó alig tud eljutni túl a Lajtán, hacsak itthon termett muzsikával nem. Igaz, hogy olyan rátermettséggel kevesen tanultak bele nálunk ebbe a műfajba, mint Martos Ferenc. Ő igazán gondosan kerüli a sablont, valódi írói vénából merít s az operett őstalajából, a romantikából veszi szövegkönyveinek tárgyát és levegőjét. Ez a legújabb munkája is ízig-vérig színdarab, tele meglepő fordulattal s ezek a fordulatok egy logikusan elgondolt, épkézláb mese fonalát lendítik a végkifejlésig. Bonviván-hőse igen komoly okból nőgyűlölővé vált dúsgazdag orosz földesúr, akihez az elszegényedett szomszéd birtokos lánya egy regényes szöktetési kaland áldozataként vetődik a hóviharban. Lovagiasságból ő maga vállalja a pópával és násznéppel berontó apa előtt az ódiumot és természetesen beleszeret a színleges feleségébe. Közben - a néző előtt is természetes félreértésből - az a gyanúja támad, hogy a lány csak érdekből, jól rendezett véletlen segítségével akarta magát a nyakába varrni, s ezért eltaszítja magától. Amíg szerencsésen kiderül, hogy a hősnőt távolról sem anyagiak vezették, hanem ellenkezőleg: a legtisztább romantikus idealizmus - ez a kibonyolódás éppen kiad egy érdekes és hangulatos harmadik felvonást. Ez a mese regényírónak sem vált volna szégyenére. Martosnak komoly írói érdeme, hogy az orosz színtér nem csupán önkényesen választott couleur locale, hanem a környezet adottságaiból szervesen nő ki a darab meséje és szerkezete. Kivált az első felvonás dialógusainak tunya kedélyessége jellegzetesen orosz hangulatú.
Huszka Jenő régi társszerzője Martosnak és a nemesebb stílustörekvésekben megértő, kongeniális társa. Nála a régi iskolához való tartozandóság talán inkább érezteti árnyoldalait, főleg abban, hogy a vidámnak, sőt groteszknek szánt részekben sem tud egészen megszabadulni keringőinek mélabús édességétől. Azonkívül fináléinak különben elegáns fölépítéséből is hiányzik valami magával ragadó egységesség. De a zeneszámok legnagyobb része igazi kompozíció. Leleményének őszinte keresetlenségével, alakító készségének következetes voltával, egész muzsikus természetének ízlésességével és előkelőségével Huszka rokonszenvesen elüt azoktól az operett-dilettánsoktól, akik a közönség kisebb igényű részénél érdemtelenül aratnak sikereket. Nagyon finoman, szellősen, kellemesen szól a zenekara. Kár, hogy a vezető férfiszerep énekszólama az átlagos operettbonvivánok hangterjedelmére lévén gondolva, a széphangú, erőteljes Vargha Imre tenorja nem érvényesülhet eléggé. Ezen a bajon a próbák során talán itt-ott enyhíteni lehetett volna. Az előadás egyébként egészen jó. Örvendetes, hogy az operettlátványosságok üres szokványait a tehetséges Baja Benedek tiszta szín- és formafantáziája helyettesíti, kivált az első és harmadik felvonás igen artisztikusan ható színpadi képeiben. A két primadonnaszerepet a szépen fejlődő Harmat Hilda és az egyéni groteszkségében decens és vonzó Somogyi Nusi viszik. Kabos korhely figurája elsőrangú és Sziklai József is ad egy pár új színt ismert ügyefogyott komikumába.