Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 21. szám · / · Jancsó Béla: Zsigmond báró
A főtéri Wass-házban Klopstockról folyik a szó. Zsigmond báró nagy elánnal védi. A lányok tanulószobájában elhallgat Ottilia grófnő gitárja.
- Ki beszél most a szalonban?
- Kemény Zsigmond.
Másnap megvette Kopstock költeményeit.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
A harmincéves férfi először kézlegyintéssel próbálta elintézni meglepett érzéseit:
- Hiszen még gyerek...Alig tizenöt éves...Szenvelgés...- De a belső ár tavaszi erővel nőtt.
Döbbenten menekült a kételyekbe. Hajnalokba nyúló éjszakákon tartott számadást az Élettel és az Ábránddal.
...Camoens felfedező útra indul, de itt hagy valakit. Célja belső értelmét: egy nőt. Mikor visszatér, a nő már a másé...Camoens nő nélkül is megy tovább...Csak szépség lesz a sebből, a Luziada, csak lelkét szakassza halálig a hálátlan Portugáliáért. Egyedül, egyedül...Halálos ágyán még egyszer látja azt, akit szeret, de ez csak arra jó, hogy két élet tragédiáját érezze...
- Nem az én sorsom is? - döbben meg.
Jön a számadás önmagával.
Boldoggá tehetem?
Élet sorsa, lélek sorsa ez.
De megérti-e a lelkemet?
De már a lélek árja áttört minden gátat.
- Elmondok mindent - egyenesedett fel.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Elmondott mindent.
Ez a lelkiismeret már-már önkínzás volt. De felségesen tiszta. Csak isten előtt áll így a lélek.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
A leány hallgatta, hallgatta, míg gyönyörű feje lecsuklott az érzésben, úgy rebegte a választ.
Az éjjel a Wass-házban senki sem aludt. Hogy miről volt szó, senki sem tudja. Legfeljebb az öreg torony nyurga árnya, mely hajnalig hallgatózott az ablak alatt.
Reggel megjött az özvegy grófné válasza a levélbeli megkérésre, hogy vejének nem óhajtja, de házánál bármikor szívesen látja ezután is Kemény Zsigmond bárót.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -