Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 18. szám
Kaviccsal rakott targoncák kúsznak a
Fönn a tetőn már májusi bokrétát
A három emelet váza, mint egy mammut
Az! az lesz e ház is, ha az építkezés
Mammut, óriási, harapós állat,
- a késélű lépcsők - véresre morzsolja
a sötét, pállott zugokba lökdösi
Pallérok, görnyedt kőművesek, homokhordók,
a Ménesi-úton a tizenkettőt veri az óra...
Megállnak a gépek. Egy tapodtat sem tovább!
És a fameredélyeken lefelé megindul a pallérok,
hosszú rabszolgasora... Bús bábeli emlék...
És az a fickó, aki még az imént
fent lengett az emelet bádogereszén,
most már alulról, szájtátva, élve, lihegve
feltűrt és lépteitől libegő szoknyája alól
Kemény fehér fogsora szétnyíl... de beléharapna!...
s az élesre fent, hosszú pengét mohón belevágja
Szája csámcsogva falja a barna kenyeret,
szeme meg a gömbölyű, krémszínű térdet...