Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 14. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi figyelő · / · Kürti Pál:
De mintha valami merőben új állásfoglalás készülődne Szomoryban; az operában és a travesztiában hozott áldozatok árán, úgy látszik, harmadik állomáshoz fog eljutni: az ősi, egyszerű novellához, ahogyan azt mai művész élheti.
Erre vall új kötetének egyetlen novellája.
Boccaccio így foglalta volna össze tartalmát a címben: - A mikói püspököt elhurcolták a tatárok, fejbőrét lenyúzták s egy kosnak a fejét tették helyébe. A kosfej idővel odanőtt a püspök fejéhez és midőn két jámbor szerzetes ki akarja szabadítani fogságából, lemond a szabadulásról s továbbra is terelgeti tatár gazdájának nyáját.
Kevés novella van az új termésben, amely ily tökéletesen megfelel a műfaj törvényének. Egy különös sorsnak a története van itt egyetlen momentumba összesűrítve s egy ízig-vérig novellisztikus különlegesség teszi felejthetetlenné az olvasó előtt e sorstörténetet: a kosfej. A püspök lenyúzott fejéhez nőtt kosfej azt a szerepet játssza itt, amit a régi mestereknél - mondjuk - egy sólyommadár vagy egy gyűrű tölt be. És vajon nem volt-e igazuk a régieknek, ha azt tartották, hogy az a jó novella, amelyet egyetlen mondatban lehet összefoglalni?
A mikói püspökről szóló elbeszélés kis remekmű.