Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 1. szám · / · Sipos Iván: A császár szakálla

Sipos Iván: A császár szakálla
III.

A testőrlovasok az utca végén bámészkodó csoporthoz érnek. Az emberek sűrű erdejében felkiált valaki:

- Éljen! Éljen a Császár!

A testőrök is buzdítóan integetnek feléjük: No, kezdjétek már! Mi lesz?

Semmi visszhang. Csend. A tömeg hallgat. Az előbbi torok most már szinte kétségbeesetten harsogja:

- Éljen a császár! Éljen! Éljen!

Dermesztő némaság a válasz. Végre kiválik egy robusztus munkás a többiek közül:

- Kenyeret adjatok! Munkát! Ne ünneplést!

- Úgy van! Úgy van! - kavarog izgatottan mind egyszerre. - Munkát! Kenyeret! Fütyülünk az ünneplésetekre!

Megdöbbentő pillanatok. A testőrtisztek arca rákvörösre gyullad:

- A Császár! Kutyák!

- Éljen a Császár! - ordítja most már harmadszor az első hiába-próbálkozó. - Él...

Olyanféle csattanás hallik, mint amikor kérges tenyér zuhan a nyitott szájra.

- Uuuuu... Jaj!...

- Abcug! Le vele!

- Kenyeret!

- Munkát!

A Császár tágrameredt szemmel hallgat. Nem érti, mi történt? Arcán a megdöbbenés komor felhői.

- Állj! - dörgi a kocsisnak.

A lovak megtorpannak. Zavar és rémület ölti el a jelenlévőket.

- Ide! - int az Uralkodó a lázadó munkásnak.

A testőrök kardot rántanak. Pár rendőr is előrohan. Körülzárják a tüntetőket. A menet élén lovagoló kapitány gallérjánál fogva odahurcolja az aranybatár elé a zendülőt.

- Mit akarsz? Mondd el mi bajod?! - szól rá csendesen, de határozottan VI. Henrik, a Császár.

- Kenyeret, Felség! Éhezünk!

- Adjatok nékik kenyeret! - vezérel az Uralkodó.

Aranyak, ezüstök, bankjegyek hullnak a csoport közé.

- Megkövetem Felség, alázattal. De ez az alamizsna hamar elfogy. Munkát kérünk, hogy megélhessünk! - mondja konok elszántsággal a munkásvezér.

- A herceg gondoskodni fog munkáról is!

- Parancsára, Felség!

- Éljen! Éljen a Császár! - üvölt fel erre a nem várt eredményre a tömeg, míg egymást gázolja az aranyért, ezüstért, bankjegyekért.

- Éljen Bordus, a vezérünk!

- Éljen! Éljen!...

S a Császár tovább hajtat sápadtan, elgondolkozva. Útközben alig-alig pillant igézően szép kisérőjére.