Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 7. szám · / · Kosztolányi Dezső: Mutató Shakespeare "Téli regé"-jéből

Kosztolányi Dezső: Mutató Shakespeare "Téli regé"-jéből
(II. felvonás I. jelenet. Terem Leontes palotájában. Bejön Hermione, Mamillius és az udvarhölgyek.)

Hermione:
 
Vigyétek a fiút: nagyon zavar,
Már nem birom tovább.

Első udvarhölgy:
 
Gyer, kedves úrfi.
Akarsz-e vélem játszani?

Mamillius:
 
Veled nem.

Első udvarhölgy:
 
Mért édes úrfi?

Mamillius:
 
Mert oly vadul csókolsz te s kisfiúsan
Beszélsz velem. Téged szeretlek inkább.

Második udvarhölgy:
 
Mért kedves úrfi?

Mamillius:
 
Nem azért, mivel
Sötétebb a szemöldököd, pedig
Ez illik a nőknek, ha nem busa,
Csak, mint a félkör, vagy a vékony újhold,
Mint tollal irnak.

Második udvarhölgy:
 
Hol tanultad ezt?

Mamillius:
 
Az asszonyok orcájáról. De mondsza
Milyen szinű a te szemöldökök?

Első udvarhölgy:
 
Kék.

Mamillius:
 
Ugyan, ne tréfálj. Láttam egyszer egy nőt,
De csak az orra volt kék annak.

Első udvarhölgy:
 
Ejnye.
Anyuska nemsokára kisbabát kap:
S mi majd az új kis princet udvaroljuk,
Akkor szeretnél majd mulatni vélünk,
De nem jövünk.

Második udvarhölgy:
 
Szépen kigömbölyült már
A Királyné. Csak jó szülése lenne.

Hermione:
 
Mit süttök-főztök? Itt vagyok, fiacskám,
Megint veled leszek. Csücsülj le mellém
S mondj egy regét.

Mamillius:
 
Vígat, vagy szomorút?

Hermione:
 
Nagyon-nagyon vigat.

Mamillius:
 
De télre inkább bús rege való:
Tudok egyet manókról és lidércekről.

Hermione:
 
Mondd hát, szivem, azt. Ülj le, gyer; ijesztgess
Lidérceiddel. Ehhez ugyis értesz.

Mamillius:
 
Volt egyszer egy ember -

Hermione:
 
Csak ülj le s folytasd.

Mamillius:
 
A temető mellett lakott: de halkan,
Meghallja a tücsök.

Hermione:
 
No gyer közel hát,
Súgd a fülembe szépen.