Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 5-6. szám · / · Füst Milán: Ákoska
(A világítás megváltozik.)
Braun (elegáns ruhában - fiatalosan, üdén bejön): Lelkem, húsom, vérem...
Ákoska (felül az ágyon. - Rajongva): Apuka - te milyen szép vagy!... Új ruhád van?
Braun: Látod? - Ilyen leszel te is... ha majd nagy leszel! - Bizony!
Ákoska: Hol vetted ezt a szép ruhát?
Braun: Nekem sok a pénzem, fiam... (Közel megy.)
Ákoska (elbűvölve): Neked van pénzed?...
Braun: Adok neked - jó? - De előbb mesélek - akarod?
Ákoska: De be ne csapjál...
Braun (boldogan nevet): Nem csaplak én be! - Hogy is szoktad te nekem mondani - mikor kicsi voltál? (Leül az ágyra.)
Ákoska: De előbb súgjál a fülembe!
Braun (a fülébe súg.)
Ákoska (felkiált): Te na-agy malac! (Boldogan nevetnek mind a ketten. - Szünet.) De mondd, apuka - ugye, hogy én már nagy fiú vagyok?...
Braun: Persze, hogy az vagy! - Hogyne! - Hát meséljek-e? Mert van ám egy szép-szép mesém!
Ákoska (elragadtatva): Igen... (Elnyújtózik az ágyban. - Hirtelen vágyakozással.) A hold-apóról... - Jó?
Braun: Igen. - Megy - mendegél... hát egyszer csak mit lát?... - Hát ott látja... Talál egy forintot. Nagyon megörül ő annak a forintnak. Erre azt mondja magában: Ejnye, ejnye... Engem az Isten ilyen szépen megsegélt... visszaadom én annak a szegény úrnak azt a tolltartót... Hadd vigye haza az ő jótanuló fiának.... Hát megy is nagy örömében - egyszercsak meglát engem - odaszalad... ide adja - és itt van, ni!... És teli van ceruzával!... Nézd csak! (Üres kezét kérőn, mint a koldus tartja a gyerek elé.)
Ákoska: De nem a tolltartó...
Braun (nagyon elkomolyodik): Hogy csapnálak én be, gyermekem... (Benyúl a zsebébe és kivesz valamit.)
Ákoska: Ez egy kis kenyér...
Braun: Ej, nem az - nehezen lelem meg, no! - De már itt van... (Odaad egy tolltartót.)
Ákoska (felül az ágyon. - Rajongva): De igazán... - (Szívből.) Apuka!
Braun: Látod - hát ilyen jó volt ez a cigánypurdé... Szereted-e őt?...
Ákoska: Nagyon...
Braun: Még el is akart jönni ide hozzánk... - Ha ő úgy hibázott és ellopta azt a tolltartót - hogy ő most már eljátszaná neked... a füledbe a nótádat...
Ákoska (lázasan): És te mit mondtál neki?
Braun: Hogy én majd megkérdezlek téged. Hát akarod-e?...
Ákoska (rajongva): A nótámat? Igazán?
Braun: Hallod-e, te móré! Gyere csak! Hamar!