Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 2. szám · / ·
Berlin, június 5. 856.
Méltóságos Grófné!
Excellenciás Asszonyom!
Úgy hiszem, hogy Excellenciád óhajtja tudni, hogy vajon Tamás gróf szorgalma folytonosan tartós-e? Nem rég a gróf ő Excellenciájához intézett levelemben e kérdésre a legmegnyugtatóbban feleltem. Most nem lehet éppen ilyen megnyugtatóan felelnem. Tamás gróf azon kész szándékáról, hogy folytonosan elfoglalja magát, már nem beszél olyan hévvel, mint azelőtt. Néhány nap óta szórakozott s kevésbé foglalja el magát. A francia mester úgy nyilatkozott, hogy a közelebbi leckékben nem fordított annyi gondot a francia gyakorlatokra, mint előbb, noha az órákat pontosan kitartotta. Az ének-zongora és citera-mesternek nincs semmi panaszuk a német órák is meg fognak holnap kezdődni. Köszönöm Excellenciádnak, hogy ez ügyben írni méltóztatott. Tamás gróf tüstént engedett Excellenciád felhívásának.
Az egyetemi leckékre nézve csak azt ismételhetem, mit a gróf ő Excellenciájához intézett levelemben írtam. A jogi tanulmányok engem nyugtalanítanak. Nem tudom, vajon képes lesz-e Tamás gróf államvizsgázatot tenni, noha az időpont még nagyon messze van, s addig még sokat lehet tenni. Ő úgy látszik el van határozva - bár nem mondja - államvizsgálatot nem tenni. Nem lebegvén előtte a cél, mellőzhetni hiszi e célra juttató eszközöket is. Fog-e változtatni szándékán? - olyan kérdés, melyre nem tudok határozottan felelni. Én igyekszem reá venni, annyival inkább, mert ez még a jövő évben sem múlta idejét, s azon tanulmányok, melyeket akkor fog hallgatni, érdekesebbek lesznek előtte a mostaniaknál.
Excellenciád kérdezni méltóztatik, hogy az egyetemi tanfolyam bevégzése előtt van-e valamely vizsgálat? Nincs. Ez mindig az egész tanfolyam befejezése után szokott történni s csak azok teszik le, akik doktori címet kívánnak nyerni. Azonban mindenki tartozik minden félév végén bemutatni "Anmeldebogen"-jét, hova az illető tanár beírja, hogy a tanuló minő leckét hallgatott és milyen szorgalommal. Számosan vannak olyan tanulók, akik miután egy-két évig leckét hallgattak kedvenc tanulmányaikból, elmennek anélkül, hogy doktorizáltatnák magukat, mint akik valamely kitűnőbb hivatalra törekszenek. Tamás grófnak természetesen Ausztriában kellene magát doktorizáltatni vagy államvizsgálatot tennie, az utolsó évet valamely ausztriai egyetemen töltvén, ausztriai jogot hallgatva. Ez a gróf ő Excellenciájának terve is. Azonban a terv kivihetetlen lesz, ha Tamás gróf legalább is a jövő évben nem fordít nagyobb gondot jogi tanulmányaira, s ez nem kerülne sokba. Neki szép tehetsége van, s mint olyat, ki nem jogtanárnak vagy ügyvédnek készül, nem vennék nagyon szoros vizsgálat alá. Szabadjon erre felhívnom Excellenciátok figyelmét, mert csak Excellenciátok hathatnak Tamás grófra némi rákényszerítő erővel. Ha én Tamás grófnak kisded korától fogva nevelője vagy tanítója lettem volna, talán a múltnál fogva bírnék oly eszközzel, hogy egyetemi tanulmányaira jobban ráfordítsam. De így csak társa és barátja lévén, nem hathatok rá rászorítólag és tisztán baráti befolyással nem adhatok kényszerítő jellemet anélkül, hogy rokonszenvét, bizalmát s ezeknél fogva az erkölcsi ellenőrzést ne veszélyeztessem. Valóban az egyetemi tanulmányokat illetőleg nem tudok a múlt félévből valami feltűnő sokat felmutatni s így ezt a jövőre sem merem ígérni.
Excellenciád hozzám intézett levelének az isteni tisztelet és gyónást illető sorait elolvastam Tamás grófnak s ő megígérte, hogy a legközelebbi vasárnap mind elmegy a templomba, mind gyónni fog. Mulasztásainak külső következményeire többször figyelmeztettem őt, de a belsők fejtegetésébe nem ereszkedtem, még pedig azért, hogy mint protestáns embert ne gondoljon képmutatónak. Azonban b. Walterskirchen, ki igen buzgó katolikus, sokszor figyelmeztette őt a belső következményekre is s természetesen több hatással, mint ahogy azt én tehettem volna. Általában b. Walterskirchen s Tamás gróf nem egyszer vitatkoztak együtt vallásos kérdések fölött s mindig Tamás gróf lett a vesztes fél. B. Walterskirchen mint ez, úgy más tekintetben is jó befolyással van Tamás grófra.
A "Délibáb"-ban megjelent berlini levelekről is méltóztatik Excellenciád tudakozódni. E leveleket nem én írtam, hanem alkalmasint valamelyik magyar teológus tanuló, kik mintegy öten tanulnak itt. A magyar társaság alatt nem a mi estélyeinket érti, hanem az ide telepedett magyar iparosok társaságának havonkénti gyűléseit.
Gr. Bethlen, Zeyk és nevelője köszönik Excellenciádnak oly gyakori megemlékezését róluk és mély tisztelettel üdvözlik Excellenciádat.
Csókolva Excellenciád kezeit, maradtam mély tisztelettel
alázatos szolgája
Gyulai Pál