Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 7. szám · / · Pákozdy Ferenc: Mária
S szótlan ülök csak itt az ágyon,
Lágyan fogom kicsiny kezét,
Ajkát mosolyra nyitja szét
S csókolni és ölelni vágyom...
A mécses olykor félve serceg
Szobánkra lomba csend terül
Most halk álomba szenderül
Ó, e magányos, drága percek...
Néha csak könnyre könnyet ejtek
S gyötör vak bánat és a gond,
Ám ha mosolyra nyílik ajka
S szöszke fejét ölembe hajtja,
A bánatot, mely gyászba vont
S minden gondot, mindent felejtek...