Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 17-18. szám
A fény kipatakzott szeméből -
szem, ördögök szeme, ne bánts!
Füvek dagadoztak hajában
s a haja most száraz bogáncs.
Alszik... Megnőtt szakálla, körme...
Hét napja alszik... Tán nem él.
Különös szagú lett a bőre
s az arca ráncos denevér.
Félek, nem merem betakarni
és nem merek ránézni sem.
Futok előle s érzem: üldöz
Szakállasan és körmösen.