Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 12. szám
Ó Don Juan, bevallom, ah de félve,
Ha mind e hó- és rózsa-üdeséget
Szép Elvirámon, közelebbről nézed,
Csak annyi rajt övé, mint rákölt pénze.
Te mindamellett valld meg, kérlek kérve:
E csalfa úgy el tud hazudni szépet,
Hogy tiszta báj meg őszinte igézet
Hiába áll ki véle, nincsen érve.
Nem is csuda, ha veszni indulásom
Az álnokért, kelletlenül belátom:
A szép természet maga nem csaló?
Mely andalítón ránk borul, a kék ég,
Se ég, se kék, és mind e földi szépség,
Be szörnyű kár, hogy látszat, nem való.