Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 5. szám · / · FIGYELŐ
A Nyugatnak egyik tavalyi számában Bor Pál kifejtette elméleti elgondolásait a mozgásábrázolás és mozgásvisszaadás képzőművészeti lehetőségeiről. Most megjelent hat litográfiája, melyet albumba gyűjtve a Pán-kiadó adott ki, mintha ahhoz a kis cikkhez akarna szemléltető példákat szolgáltatni. Az album mindegyik lapja egy-egy mozgásproblémának sikerült és ügyes megoldása. Még azok is, amelyek látszólag, fizikai értelemben, nem ábrázolnak mozgást. Például az egyik tájkép tömören összefogott lombozatú fák csoportjával. A fények és árnyékok egymásba hullámzó összecsapódásai, a rendkívül felfokozott tónusértékek gyors, vibráló váltakozásai eleven, ritmikus mozgalmassággal töltik meg a képet. Érdekesebb ennél is egy másik: bálterem, táncoló párok zsúfolt tömegével. Itt a téma maga tehát fizikai mozgás és ezt mégsem a szokott módon, az ábrázoló vonalak asszociatív hatásának kiaknázásával adja vissza, hanem hasonlóan a tájképhez: a foltok és tónuskontrasztok dinamikus fokozásával. A többi négy rajz kifejezési eszközei is ilyenek, de még bővülnek egyéb illuzionisztikus és expresszív módszerekkel, A