Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 4. szám
Akár az utolsó csillagot is gázolják el a felhők
És a viharban ezer éjszaka tántorogjon,
Akkor is hivő szemeink nyilai
A pogány égboltot megrepesztik.
Fényesség zápora ömlik alá,
Mely ezer éjszaka sötétjét lemossa,
S fölénk a nap újra arany diadalívét festi.
Termő szíveinkből, kúszó növényként,
Isten dicsérete fut föl a mennyre.