Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 8. szám · / · Figyelő
Meglehetős sűrűn halljuk mostanában az ilyen mondatokat: csonka Magyarország, a megcsonkított Magyarország. Valószínű, hogy akik a szájukon e mondatokat kiejtik, nem nézték végig a fogalmat egészen a fenekéig. Mint ahogy mondani szokták, ez a csillag 325 fényévnyi távolságra van tőlünk és azután nyugodtan szippantanak egyet a cigarettán, anélkül, hogy csak meg is kísérelnék elméjüket, ha nem is egy fényéven, de legalább egy fényórán végigfuttatni - ilyen módon jutott lassanként a csonka Magyarország a fényév szürke klímájáig.
Mások is megpróbálkoztak ezzel a munkával, de azt gondolom, egyiknek sem sikerült olyan tökéletesen, mint Buday Lászlónak. Az ő ujjai között a számsorok elveszítik laktanyai merevségüket és inkább lámpásokra emlékeztetnek, amelyek egy-egy homályos szögletet fénnyel öntöznek meg. A számsorokat ezenfelül még olyan világos magyarázó szövegbe is bepólyálja, hogy a regényekhez és a színdarabokhoz hozzászokott elme sem riad vissza tőlük.
Ha Buday László "megcsonkított Magyarországa" kézről-kézre fog járni, bizonyosra lehet venni, hogy a csonka Magyarország szólam mihamar kipusztul. A szólam helyét tartalmas, súlyos fogalom veszi át, amely, ha ellebben az ajkakról, egyszerre a lélek alá teríti Magyarországot hegyeivel, folyóival, földjeivel, házaival, embereivel és azzal a vérvörös vonallal, amelyet két esztendőn keresztül demarkációs vonalnak neveztek és most a határ rangjára akarnak emelni.
[+]