Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 8. szám · / · Térey Sándor: Al Fresco
Még hancuz, még fiatal és leány,
mint hó alul a bámész primulák,
rózsás arcán most nyiló mosolyát
váratlan úgy mutatja, szivesen.
Érett rügyek drága nedükkel teltek,
ifjú hajtások ég felé buggyannak.
Meglepve érzi: kerek keble duzzad
s estéiben már vágyak énekelnek.
Most! Most! Az első piros virág nyílik,
forró ajkán végigfut keskeny nyelve,
benső hév fűti, nyakán kibontja bluzát,
fehér mellét neki a hűs szeleknek...!
s várja, mikor jön álom-vőlegénye,
hogy karjaiba zárja minden este.