Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 3. szám · / · Turcsányi Elek: Fővárosi Múzeum
(Sz. E.)
Ha leleplezésszámba megy az, amit mondok s meglep egyeseket - s esetleg kínosan lep meg - az az állításom, hogy ennek a múzeumnak az elmúlt években sok tennivalója lett volna, amiket megtenni elmulasztott, akkor én ezt az állítást kénytelen vagyok még egyszer és nyomatékosan megismételni, sőt alkalmazni a múzeumi munka belső - a nagyközönség elől elzárt - területére is.
Minden múzeumnak legelemibb,
S ha - mert hiszem - ez a példa egymagában is elég pregnáns, hogy képet adjon a múzeum belső állapotáról, nincs más hátra, mint hogy bizonyos elvi jelentőségű megállapításokat szögezzek le:
1. hogy ezt a helyzetet a fővárosnak eddig követett s a legnagyobb mértékben egészségtelen múzeumpolitikája idézte elő,
2. hogy a helyzet javulását egy előrelátó, gyorsan intézkedő, jól tájékozott és nagyvonalú múzeumpolitikája inaugurálásától lehet remélni,
3. hogy ennek a múzeumpolitikának mindenekelőtt a múzeumvezetés ideiglenes jellegét kell megszüntetnie az igazgatói szék megfelelő betöltése által.
Ezt a kérdést és mindenek előtt ezt a kérdést kell
Ez legyen az új cselekvések alfája.
*
A Fővárosi Múzeum igazgatójának elsősorban olyan munkaprogramról kell gondoskodnia, amely egyfelől biztosítja a Fővárosi Múzeum hallatlan restanciatömegének
Minden további tennivaló már annak az új múzeumpolitikának a hatáskörébe tartozik, amelytől én a Fővárosi Múzeumra nézve annyi sok jót várok s amelynek a legközelebbi feladatait a következőkben szeretném megjelölni.
Ennek az új múzeumpolitikának mindenek előtt tisztába kell jönnie azzal, hogy
Másodszor tisztába kell jönnie azzal, hogy a múzeum anyaggyarapodása évek hosszú során olyan mértéket öltött, amelyeket lehetetlen figyelmen kívül hagyni, s amelyekhez ma már - még ha ez bizonyos anyagi áldozatokat igényel is - alkalmazkodni kell. Lehetetlen állapot az és ma már tarthatatlanná vált, a jövőre nézve pedig a legnagyobb veszedelmet jelenti, hogy a Fővárosi Múzeum értékes gyűjtemény-anyagának kilencvenhét percentjét szűk depókban, decentralizáltan kénytelen elraktározni s
Mert csak a múzeum szervezése és megfelelő elhelyezése után térhet át ez az új múzeumpolitika az ő legfontosabb tennivalójának megvalósítására, csak e feladatok elvégzése után tűzheti ki céljául egy Budapest székesfővároshoz minden tekintetben méltó Fővárosi Múzeum kialakítását. Ezen a téren várnak rá a legszebb erőfeszítések és a legpazarabb jutalmak, mert itt kezdődnek az
*
A fővárosi múzeumi bizottsága 1920 évi december 18-án ülést tartott. A múzeum 1921. évi költség előirányzatának letárgyalása végett ült össze - első ülése volt ez a csak néhány hét előtt megalakított bizottságnak - s ebből az alkalomból
először: 100.000 koronának már a jövő évi (1921-es) költség előirányzatba leendő felvételét hozta javaslatba a Fővárosi Múzeum megszervezésének költségfedezetéül,
másodszor: felvetette a kiürítendő várbeli elöljárósági épületek múzeumi célokra leendő átengedésének termékeny, de még alaposan megvitatandó gondolatát,
harmadszor: a Fővárosi Múzeum Stefánia-úti épületét a létesítendő Fővárosi Képtár céljaira óhajtja felhasználni.
Olyan megértést tanúsított tehát s olyan hatalmas lépésekben vitte előre a sok-sok év óta stagnáló ügyet, hogy a bizottságnak ezt az ülését eseménynek lehet tekinteni. Azonban sajnos! az ügy a múzeumi bizottság szakértelemtől áthatott, megértő állásfoglalása után sem tekinthető "res perfecta"-nak, ahhoz még a főváros pénzügyi bizottságának, a közgyűlésnek, sőt a kormányhatóságnak is hozzá kell járulnia, s éppen ezért az ügy nyilvános megvitatása csak hasznára lehet a dolognak.
Mindenesetre már itt ki kell jelentenem, hogy engem a múzeumi bizottságnak ez a merész és határozott állásfoglalása a legnagyobb mértékben meglepett. "Alig van kérdés, amelyben a múzeumi szakemberek oly teljesen egyetértenének, mint a múzeumi bizottságok... tekintetében", írja egy helyen Szabó Ervin, aki épp úgy kerékkötőt látott ezekben a bizottságokban, mint azok a múzeumi szakemberek, akikre hivatkozik. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a főváros múzeumi bizottsága kezdeményező erővel és a tempódiktálás igényével lép fel és ha vannak kerékkötők, ezeket nem a bizottságban kell keresni. A bizottság kitűnő tagjai bizonyára meg fognak érteni engem, mikor megállapítom, hogy amennyire örvendetes ez a jelenség egyfelől, annyira lehangoló a másik oldalról nézve. De még szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez a bizottság a maga autonóm erejénél fogva képes lesz mindent elkövetni ezért a jobb sorsra méltó múzeumért.
[*]