Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 23-24. szám
A mások gondolatai
mint fiatal, gyönyörü lányok
jöttek egyszer elém -
arcuknak húsa szent keménység,
szemük sötéte fény.
Igérő, idegen sereg,
friss útak fáklyáinak állván;
fiatalsága hí -
de megvénítik szemeimnek
öröklött napjai.
Egy-kettő, s minden: ismerős.
Ti nem láttok, csak emlékeztek,
öröklött, bús szemek:
az arc ráncot vet, a haj őszül,
amint ti nézitek.
Husuk lappad, szemük borúl;
öregen állnak, körülállnak;
és száz, és egyre több -
Ó jaj, hogyan találjam útam
a vén sereg között?