Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 3-4. szám
Szó, ne rivallj föl bennem
pitymalló várban ne légy riadó halálkürt!
Ne verd föl vadulva nyugton szendergőit a háznak
- ők vidoran akarnak ébredni.
Szó, ne süvölts föl bennem!
Ne bődülj pulya csecsemő, hogy anyád fönséges mellibe kapsz
térdeit szijjazod és habos szellőben borzalló szoknyáját
- véletlen ördögtől visongva - mert a kapu felé indult.
Szó, ne sikíts föl bennem! Ne gyötörj, ne zaklass
ne vitázz, ne vonszolj, ne haragíts gyáva bestia
- kit bennem növelt párnázó anyakéz -
kit belém itattak langyos édestejjel
csókkal, hűs fészekkel, jóval hazugsággal,
hogy éltél és tarlóra szíttad izmaim
s hangom immár majd remegő lett vón...
Gyáva, ne sikolts! és akarom, az udvarra se kísérj.
Akarom, hogy tollús ágyamban maradj -
aludj, akarom - s utánam ne eredj
és utánam ne küldjenek.
Ne sóhajts és ne jajongj föl bennem szomorú
ne alázz meg hát a rozzant kapufél előtt
és ne kényszerítsd le úti tarisznyámat
kattanó kilincsre lendült karomról.