Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 24. szám · / ·
Kedves Szeretett húgom!
Az Isten áldjon meg a te szép lelkedért. A gyermekeitek fogják a ti szíveteknek hasznát venni.
Legyen veletek a Mindenható szeretete.
Lásd, hogy tanít az élet, hogy beszéltünk egykor és most.
Ha a Húgom Szigetre megy, légy szeretettel hozzá. A szegény ártatlanul szenved. Szenved azért, mert szeret, szereti a gyermekeit, a testvéreit.
Ne csodálkozz, hogy csak most írok - van annak oka.
Iszonyúan szenvedek - sokat vesztettem.
Még abban is van igazság, hogy nemes és nemzetes Máramaros vármegye visszautasította a képemet.
Nem az az igazság benne, hogy ezt ők nekem most, mikor én vezetem egy ország művészetét, mikor én arra vagyok hivatva, hogy
Az a hivatás, ami reám vár, nehéz kínokon át érhet csak oda, ahol eredményt láthatok.
Ha én elbukom, jön utánam új ember. A tanítványaim egyike.
Jól esik, hogy a feleségemről jó szóval emlékszel meg.
Mondhatom, nálánál nemesebb lelkű, műveltebb nőt az életben nem ismertem. Róla a legjobbnál egyebet nem írhatok. Ha az isten úgy akarja, összejöhetünk még.
Meg vagyok törve, de tartom magam.
Mónit és a gyermekeket csókolom számtalanszor. Rózi néninek és neked a legforróbb ölelést, hő csókot
szerető bátyád
Simi.
Szigeten Pista ellen ne morogjanak. Ha az egész elítéli, én egyedül mellette vagyok - senki nem érzi jobban az ő hibáját.
Ha Pista más városban él, más morál mellett, más emberek között, nem így történt volna mindez.