Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 10. szám · / ·
És véle együtt sír a Léthe mellett
A rosz utak sötétlő Vénusza,
Megváltozottan, furcsa és kusza,
S könnyel locsol két bús, borzongó mellet,
A régi árnya, a torz örökös,
Ki nem kacajos és nem görögös,
A keserü, bujálkodó kisértet,
A széphúsú, ledér, dalos kobold,
Ki mindig a nyomodba bújdokolt
És útvesztőkbe vitt és megkisértett,
Felrázta a pokolt.