Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 9. szám · / · Francis Jammes: La comme coule...
Lágy gyantacsöpp csorog aranyló könny gyanánt a
Cseresznyefán: ma mindent tropikus hő igáz,
Aludj, drágám, a kertben, hol bús tücsöksirás
Zeng régi rózsafáink sziromszivébe zárva...
Még tegnap a szalonban csevegtél: büszke dáma,
De most magunk vagyunk, én édesem: Sirász
Rózsája! oh aludj csak, rád halk csókom vigyáz
És enyhe kelme véd: csöndes lesz szíved álma...
A hő a zajt felitta, csak méhek zsonganak,
Aludj, aludj kicsim, szelid szivű bogárkám,
S ne rezzenj hogyha néha megcsobban a patak.
Halászmadár is alszik a parti cserje árnyán,
Aludj csak csöndesen... hisz már én sem tudom:
Te kacagsz, vagy a víz cseng a fénylő kavicson...