Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 22. szám
Gázoltam a harasztot,
ruhám repült lobogva,
zörgött az erdő lombja,
üzött, hajszolt az ősz
és senki sem marasztott.
Futottam völgybe, dombra,
futottam el magamtól:
rabomtól és uramtól.
Távol kigyúlt az ég
s ölyvük szálltak visongva.
Aztán csend lett az erdőn,
én is lassan megálltam
a hirtelen homályban.
Elhallgatott a szél,
csak messze szólt kesergőn
fáradt, fájdalmas ének:
fogolytábor dalolt...
Fönt hintázott a hold
duzzadt felhők ölén.
...Már nem tudom, hogy élek,
már rőt levél vagyok csak:
arany fa kósza lombja,
őszi táj néma foltja.
Majd jönnek mások erre
s harasztúl eltaposnak.