Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 5. szám
Megint itt az ősz!
Bánatszakállas öreg cammogó.
Most nem fáradt nyugalmas öreg úr, aranysárga őszilevélpiros:
Vad szeleket káromkodik szilaj öreg szája,
Öndühödten tépi a haját.
Avult bánatos mezők felett
Lágy napfényszeme most nem nevet,
Hideg átkos könnyei potyognak - folyton - folyton.
Önmagával meghasonlott apa,
Kinek tán megölték fiát.
Bünösen, torzul fagyátkot kiván!
Le szeretné szórni a levelet - nyárcsókolt
Szegény levelet:
Idejekorán.