Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 24. szám · / · Figyelő
Egy szép költeményt talál itt az olvasó, Albius Tibullus X. elégiáját Latkóczy Mihály fordításában. E borzasztó időkben bizonyosan sokan vagyunk, kik szinte elviselhetetlennek érezve az életet, a lelki zaklattatás mardosásaitól a művészet elefántcsonttornyába szeretnénk menekülni - ha lehetne. De ezt sem lehet, mert ezer szállal vagyunk hozzáfűzve e kínban és vérben fetrengő világhoz, senki sem vonhatja ki magát a roppant hatás alól, mely egyfelől fájdalom és részvéttel csordultig tölti el a szívet, másfelől a düh és az elkeseredés tüzes pernyéit szórja szét a lélekben... Mégis ajánlom az olvasást, különösen azokat az olvasmányokat, amiktől béke idején talán leginkább eltávolodtunk: a római és görög költőket. Újra felcsillognak szépségeikben - vagy inkább ők mindig szépek voltak és maradtak, de most a mi felkavart és friss fájdalmakban vonagló lényünkre hatnak intenzívebben. Mintha élesebb volna a hallásunk és szomjasabbak volnánk az érzésekre, miket évezredek előtt elhunyt költők küldenek felénk... Így akadtam rá, egy antikvárium mélyében Albius Tibullus elégiáinak feltűnő jó magyar fordítására. Latkóczy Mihályra úgy emlékszünk, mint aki hosszú hivataloskodás után szerencsétlenül végezte életét - kevesen tudják róla, hogy mennyi szeretettel foglalkozott a római irodalommal s hat hosszú esztendő hűséges munkáját szánta az elbájoló Tibullus elégiáinak lefordítására. A "Dal a háborúról" meg fog győzni mindenkit arról, hogy hivatottság, a szépségnek szeretete és magas irodalmi érzék lakott a fordítóban, aki költőjét oly híven tolmácsolja, hogy a béke idejére eltett feladataink közé kell számítani az egész kötet új kiadását.