Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 5. szám
Miklós Jenőnek szeretettel.
Tavasz-nap: megint megcsillogtatok,
Havukat a hegyek csobolták
S ugy léptetek, mint tarka csíllagok,
Mint szines angyal-csordák.
Hüvösvölgyemből sebten rohanón
Tüntetek elébem,
Tarkán, asszonyosan, szédítőn,
Rejtetten Tavasz bluzaiba
Nyugtalanul s negéden.
Szoknyásak, megint megcsillogtatok,
Hajh, hány tavaszkor csillogtatok meg már?
S hajh, hány tavaszkor csillogtok ti meg még?
Ilyenkor mindig mintha legény lennék
Ujra és ujra,
Előttem egy sereg öreg szatir
Tavaszi sipját fujja.
Kocsim röpül, uj és uj asszonyok,
Süt a februári Nap:
Óh, asszonyok, be meg csillogtatok.