Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 11. szám
Ej haj, nem bánom...
Nem nézek arra vágyón
Amerre a halál lakik,
Mint együgyü szerelmes
- Álmodván ezer szép csodárúl -
Ezerszer vágyott ablakokra...
Mostan feltartom a fejem
És másra nézek csapodárúl.
S akit mindig kerestem, űztem
Beteg titokban, tébolyos tűzben
A halált, - akit eddig szerettem,
Ej haj, nem bánom, elfelejtem.
Ej, haj, a nyáron...
Magam a boldog hévségnek kitárom
Hadd sugarazzon arany ecsettel
És beborítson bíborszövettel,
Míg táncolok a Csillagok Fiának -
És sarkam alá gyűröm a Bánat
Kínhajú és vérkönyes fejét.
Fölgyújtom lelkem mindig-éjjelét
Vad vágyak vészes eleven tüzével,
Belehajnalljon a piros örömbe
Ez az örökbús, jaj-fekete éjjel...
Ej haj, nem bánom
Lángra gyújtom a lelkem,
Ej haj, a nyáron
A halált elfelejtem.